Andris múlt héten azzal állt elő, hogy készítsünk szaloncukrot. Gondoltam, ha ő kinézi belőlem, hogy tudok ilyet csinálni, akkor nem mondhatok nemet. Elő is kerestem egy régi ajándékba kapott receptet, meg nézelődtem kicsit a neten, és végül előálltam egy saját verzióval. Azt tettem bele, ami épp volt itthon, és csuda finom lett. Íme a csokis recept:
1) Először is föl kell forralni fél kiló cukrot 3 dl vízzel. Csak addig kevergettem, amíg föl nem oldódott a cukor, forrás közben már nem szabad! Addig kell rotyogtatni, amíg két ujjunk között 2-3 cm-es szálat nem tudunk húzni a szirupból, ez nekem kb. 15-20 perc forralást jelentett.
2) A forró lábost jéghideg vízbe állítottam, kicsit meglocsoltam a tetejét hideg vízzel, és megint békén hagytam egy darabig. Még langyosan beletettem 5dkg margarint és 10 dkg 70%-os csokoládét, és addig kavargattam a fakanál nyelével, amíg egész világos és sűrű nem lett. Nekem nagyon morzsás lett, úgyhogy löttyintettem hozzá még egy kis vizet.
3) Hagytam szikkadni kicsit, aztán hurkát sodortam belőle, és fölszeleteltem.
4) Másnap Andrissal becsomagoltuk. Nem vontam be csokival, mert úgy véltem, elég az amennyi benne van.
Csináltam diósat is, akkor a csokis alaphoz tettem még 20 dkg diót, és kb egy evőkanál lekvárt.
Sőt, ma kipróbáltam egy kókuszos variációt: akkor csokit nem teszek a cukros masszához, csak 5 dkg margarint meg úgy 10-15 dkg kókuszreszeléket. Ezt is hurkáztam, szeleteltem, és ezt fogpiszkálóval olvasztott csokiba is mártogattam. Olyan íze lett, mint a Bountynak, nem tudom, karácsonyig marad-e hírmondó belőle:)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Nagyon szépen köszönjük, és ígérem, alkalmazni fogjuk. Az eredményről pedig tájékoztatunk:)
Jelentem megcsináltam az első adag szaloncukrot és várakozáson felülit kapott:)
Ili, majd arra kérnélek meg, hogy időhatárokat pontosítsunk a receptedbe, csak mert sokkal könnyebb dolgozni a kész masszával, ha már állt egy-két napot és szerintem érdemes a feldaraboltakat is kicsit később csomagolni, mert akkor megtartják a formájukat. Igaz tudom, hogy te is így csináltad, csak szerintem jó lenne erről majd írni is, hogy még pontosabb legyen a recepted.
Aki eddig megkóstolta az eredményt, mindenkinek nagyon tetszett és remélem mind többen kapnak kedvet ahhoz, hogy saját maguk készítsék el, mert számomra megdöbbentő, hogy mennyire kevés munka van vele és szerintem nagyon olcsón kijön.
Csomagolás: én is gyűrt csomagolópapírt használtam, évek alatt gyűjtögettem össze, sejtettem, hogy jó lesz még valamire:)
Köszönöm! Milyen jó hogy vannak ilyen eberek mint te. Én (szinte) biztos hogy magamtól nem állnék neki szaloncukrot főzni, de most kolyan elgondolkoztam :-)
Post a Comment